Egyszer a Kiselefánt úgy döntött, hogy sétálni indul. Ment, ment, mendegélt. Egyszer csak egy nagy erdőhöz ért. Úgy látta, mintha egy mókus ugrálna az ágakon. Elefáni a mókus után ment. Csak most vette észre, hogy az erdő közepén áll. Nagyon megijedt. Anyukája eközben elkészült az ebéddel, és hívta ebédelni a Kiselefántot.
- Gyere kisfiam, elkészült a finom ebéd!
De Elefáni nem jött.
- Hol vagy Elefáni? – kérdezte az anyuka.
Kezdett megijedni, mert ha szólni szokott a Kiselefántnak, rögtön jön ebédelni. De most se első, se második, se sokadik hívásra nem került elő. Elefántanyuka kiment az előszobába, és látta, hogy nincs ott Kiselefáni cipője. Az anyuka azt gondolta, biztos csak itt a kertben játszik a gyermeke. De tévedett. Se a kertben, se a házban nem volt a kicsi elefántgyerek. Épp arra látta repülni a gólyát az elefántanyuka.
- Szia!- köszönt neki a gólya.
- Nem láttad onnan a magasból a Kiselefántot? – kérdezte aggódva Elefáni anyukája.
- Nem. – válaszolta a gólya. Miért? Elveszett?
- Azt hiszem igen. – szomorodott el az anyuka. Nem tudnál elrepülni a folyóhoz, és megnézni hogy ott van- e?
- De. - válaszolta a gólya, és már repült is.
Ez alatt a Kiselefánt nagyon félt. Minden árnyéktól megijedt, minden hang megrémisztette.
- Haza akarok menni. – mondta sírva.
Bebújt az egyik bokor alá, és ott sírt, zokogott.
A gólya éppen a folyó környékén keresgélte Elefánit, mikor meghallotta, hogy valaki sír. A hang után ment, végül látta, hogy a hang a sötét erdőből jön. Felrepült jó magasra. Onnan látta, hogy az egyik bokor alatt sír az a valami. Közben elefántanyuka is odaért. Gyorsan befutott az erdőbe, és a gólya segítségével megtalálta kisfiát. Ez után hazamentek. Elefáni anyukája megköszönte a gólyának a segítséget, és azt mondta Elefáninak:
- Ilyet többet soha ne csinálj! Nagyon megijesztettél.
- Én is féltem. – mondta a Kiselefánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése