Kiselefáni épp építőkockázott, mikor anyukája bejött a szobába.
- Elefáni, ideje ágyba bújni.
- De én még nem vagyok álmos!- mondta a Kiselefánt. Szeretnék még építőkockázni!
- Majd holnap folytatod. Sipirc az ágyba.
Az elefántgyerek szomorúan bemászott az ágyba. Anyukája adott egy puszit a homlokára, aztán lekapcsolta a villanyt, és kiment. A Kiselefánt csak feküdt az ágyában, és bámulta a csillagokat. Csak feküdt, feküdt, feküdt. Nem volt álmos. Aztán kimászott az ágyikójából, és odamászott az építőkockához. Csendben játszani kezdett. Ekkor hatalmas fény támadt. Elefáni ijedtében beugrott az ágyba, és állig magára húzta a takarót. A fény lassan kisebb lett. A Kiselefánt kikukucskált a takaró alól. Egy lila sipkás manót látott maga előtt, ami kezében tartotta a varázspálcáját. A pálca milliónyi kis csillagot szórt. Elefáni kezdett elálmosodni. A szemei lassan lecsukódtak, és már csak álmában látta a pici Álommanót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése