Egy viharos napon a Kiselefánt nagyon unatkozott. Gondolta meglátogatja a barátját, Teknős Alfrédot. Fel is vette az esőkabátját, gumicsizmát húzott, nehogy véletlenül megázzon. Elindult hát. Fázott, didergett, de azért csak ment megállás nélkül. Mikor már félúton tartott elállt az eső. Ment tovább, kerülgette a pocsolyákat. Egyszer csak szembejött vele Teknős Alfréd. - Szia! Hát te hová méssz? – kérdezte Elefáni.
- Én épp hozzád készültem. Képzeld! Hoztam neked valamit! De menjünk el hozzátok, és ott majd odaadom.
Így hát ketten ballagtak vissza Elefániékhoz. Mikor hazaért Elefáni, rögtön ki akarta nyitni a csomagot. Nagyon kíváncsi volt.
- Tessék.- adta oda Alfréd a csomagot. – Boldog szülinapot!
- Hogy? Ma van a szülinapom?- álmélkodott a Kiselefánt. – Köszönöm!
A csomagban egy finom csokitorta volt. Alfréd és Elefáni rögtön hozzálátott és behabzsolták. Az volt a legfinomabb torta a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése