Nyáron a Kiselefánt nagyon szeretett volna elmenni valahova nyaralni. Anyukája azt mondta, hogy majd beülnek az autóba, és úgy utaznak el messzire. Először a tengerhez akartak menni, ahol sok a pálmafa. De a Kiselefánt azt mondta:
- Anya! Én a Balatonra szeretnék menni! Oda megy Teknős Alfréd is, a barátom.
- Jól van. Majd meglátjuk.- mondta az anyuka.
Másnap azt mondta Elefáni anyukája:
- Ma összecsomagolunk, és el is indulunk.
- Juhéj!- rikkantotta a Kiselefánt.
De Elefánival sok baj volt ám a pakolásnál. Vagyis nem is Elefánival, hanem a táskával. Akárhányadszorra pakolta Elefáni, a táska mindig túl kicsi volt. Az volt a baj, hogy vinni akart sok – sok ruhát, mellé a homokozó játékait, de ez még be is fért volna, ha nem pakolta volna be a játéktelefont, hogy tudjon hazatelefonálni, a plüss mackóját, hogy ne szomorkodjon, a kis babát a babaruhákkal, és utoljára a pöttyös labdát. De hát vagy egyik lógott ki, vagy a másik. Végül az anyukája pakolta össze a csomagját, de sok mindent ki kellett hagyni belőle. Mikor elindultak már nagyon elfáradtak a nagy pakolásban. Az út nagyon hosszú volt, Elefáni el is aludt út közben. Egyszer csak megállt az autó. Elefáni boldogan rohant felvenni a strandruháját. Felvette az úszógumit, és már be is szaladt a vízbe. Fröcskölt, lubickolt. Egyszer csak valami megcsiklandozta a lábát. - Nini! – mondta meglepve. – Mi lehet ez?
Aztán látta, hogy pici halak ugrándoznak a vízben.
- Háp, háp!- hallatszott a háta mögül.
A Kiselefánt nagyon megijedt.
- Ne ijedj meg háp, háp. – mondta neki a kacsa. – Felülsz a hátamra? Körbeúszom veled a Balatont.
A Kiselefánt nagyon megörült. A kacsa sokáig vitte körbe, körbe. Elefáni közben elálmosodott, és elaludt a kacsa hátán. A kacsa kivitte Elefánit az anyukájának. Az anyuka befektette az ágyba kisfiát. A naplemente gyönyörű volt, de Elefáni ezt már nem látta, mélyen aludt,és nagyon szépeket álmodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése