A Kiselefánt egy szép napon túrázni indult. Ősz volt, sárga, barna falevelek hulltak a földre. Nem is volt túl hideg, egyszóval túraidő volt. Ahogy lépkedett a Kiselefánt a falevelek ropogtak a lába alatt. Egyszer csak megzizzent az avar.
- Ó, egy fekete párna!- kiáltott fel a Kiselefánt. -Na de mi ez a sok tű rajta? Leülök.
És kényelmesen leült.
- Aúúú! Mi ez?- ugrott fel abban a pillanatban. A sok tű megszúrt! Biztosan ki kell húzni a tűket belőle.- gondolkodott.
Elefáni megpróbálta kihúzni a tűket.
- Aúúú!- ugrott fel a fekete tűpárna.
De nem is volt ám olyan tűpárnás kinézete! Egy kicsi orrocska tartozott hozzá. Meg négy apró láb. És két szemecske.
- Szia!- köszönt neki Elefáni. Ki vagy?
- Én Sün Samu vagyok. És te?
- Én vagyok a Kiselefánt. Mért akartál megszúrni?
- Én nem akartalak megszúrni! Én csak védekeztem. Te akartad kihúzni a tüskéimet! Pedig olyan szépen álltak! Ma reggel fésültem őket!- mondta Samu mérgesen.
- Na jó! De csak ha nem húzgálod többet a tüskéimet.
Attól kezdve nagyon jó barátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése