A Kiselefánt Kamilla szülinapján

A Kiselefánt megnézte a naptárat.

  -    Juj! Ma van Kamilla szülinapja! Mit vigyek neki ajándékba? Tudom már!

Elefáni odarohant az anyukájához.

-         Anya légy szíves süss egy tortát!

-         Miért Elefáni? Hiszen ma nincs is szülinapod!

-         De Kamillának van!

-         Tényleg igazad van Elefáni! De sajnos már nincs idő tortát sütni. – mondta elefántmama.

-         De anya! Akkor mit adjunk Kamillának? Muszáj tortát sütni, különben nem lesz tortája!

-         Lesz tortája. – jelentette ki Elefáni anyukája. Elefáni, menj el a cukrászdába, és hozz onnan tortát!

A Kiselefánt szaladt a cukrászdába. Ott parfé tortát kért, hogy elvihesse Kamillának. Mikor már nála volt a torta elindult, hogy elmenjen Dejtárra. De nem tudta, hogy merre van. Szerencsére pont találkozott Teknős Alfréddal.

 -   Szia Alfréd!

 -   Szia Elefáni!

 -   Alfréd, nem tudod véletlenül merre van Dejtár?

  Alfréd útbaigazította a Kiselefántot. Út közben Elefáni megállt, hogy szedhessen egy kis virágot a szülinaposnak. Szép sárga virágot szedett. Mikor végre odaért Botond nyitotta ki neki a kaput.

-         Szia Botond!- köszönt neki Elefáni.

-         Szia! – köszönt vissza Botond is. Gyere velem Elefáni! Megmutatom hol van Kamilla.  

Boti bevezette a Kiselefántot a házba, ahol aztán ott volt Kamilla. Elefáni odaadta neki a tortát és a virágot.

  - Boldog szülinapot Kamilla!

A Kiselefánt és a fogtündér

Elefáni éppen játszott. Egyszer csak azt érezte, hogy rettentően fáj a foga.

-         Aúúúúúú! Anya! Fáj a fogam!

-         Jaj Elefáni! Mi lehet az? Csak nem kell elmenni a fogorvoshoz? Ó!

Elefántmama megnézte Elefáni fogacskáját.

-         Képzeld Elefáni! Mozog a fogad! Ki fog esni.

-         De anyu! Hát akkor mivel fogok rágni?

-         Ne aggódj Elefáni. Nő helyette új.

A Kiselefántot nagyon zavarta, hogy mozog a foga. Elkezdte csavargatni, míg végül egy csavarintással kihúzta. Délben átjött játszani Teknős Alfréd.

-         Nézd!- mutatta meg Elefáni a fogacskát barátjának.

-         Neked is kiesett a fogad?- kérdezte Alfréd.

-         Igen.

-         Akkor tedd a párnád alá!

-         Miért?

-         Mert akkor a fogtündér elviszi, és hoz helyette valamit.

-         Tényleg?

-         Persze! Próbáld csak ki!

Este Elefáni elalvás előtt azt tette, amit Alfréd javasolt neki. A párnája alá tette a fogát, aztán elaludt. Ezalatt a fogtündér végig figyelte az elefántgyereket. A függöny mögé bújt. Amikor Elefáni elaludt, a tündér halkan odalopódzott az elefánt párnájához, és lassan kihúzta alóla a fogat, hogy valami ajándékot csúsztasson a helyére. Mikor ezzel kész volt, kinyitotta résnyire az ablakot, és kiröppent rajta. Repült, repült. Egészen a kastélyáig. A kastélya a felhők felett volt.  A tündérke ennek a kastélynak az egyik szobájában gyűjtötte a fogakat. A fogakból gyémántot csiszoltak az ott élő kék ruhás tündérlányok. Ezek a kék ruhás tündérek voltak a fogtündér segédei. Amikor megcsiszolták a gyémántot felfűzték, és felvarrták a fogtündér legszebbik ruhájára. Egy másik szobában pedig ugyanilyen kék  ruhás tündérek készítették a játékokat, hogy azokat odaadják majd a gyerekeknek a fogakért cserébe.

Eközben reggel lett. Elefáni felébredt. Eszébe jutott a fogtündér. Megnézte mi van a párnája alatt. És….

-         Anya! Kaptam a fogtündértől egy kisautót!- kiáltotta.

Annyira örült az ajándékának, hogy körbetáncolta az egész szobát. Azóta minden kiesett fogát a párnája alá rakja.

A Kiselefánt és a hattyúk

Hallottatok már a gyönyörű hattyúkról? Amelyek a vízen úszkálnak? A Kiselefánt épp egy ilyen szép állattal találkozott.

Meleg nyári nap volt. Elefáni a Balatonon nyaralt. Éppen be akart menni a vízbe. Mikor már a stég végén ment, meglátott valami fehéret.

-         Mi ez anya?- kérdezte a Kiselefánt.

-         Ez csak egy hattyú.

-         És nem bánt?

-         Ha nagyon közel méssz hozzá, megcsíp. Odaadom neked a kenyér végét, dobáld be neki.

Elefáni bedobálta a kenyeret a hattyúnak. De egy utolsó darabka még a kezében volt. Odafutott a Balaton partján lévő nagy kövekhez, és lemászott rajtuk. A hattyú odaúszott hozzá. Elefáni a hattyú felé nyújtotta a kenyeret, és a hattyú Elefáni kezéből ette meg. A hattyú ez után azt mondta:

-         Köszönöm, hogy ilyen finom ebédet kaptam tőled. Hálából elviszlek valahová.

-         Nem szabad. Anya azt mondta, hogy ha közel megyek hozzád, megcsípsz!- mondta Elefáni a hattyúnak.

-         Most nem foglak. – ígérte a hattyú.

-         Hát jól van.- válaszolta a Kiselefánt.

Elefáni felült a hattyú hátára. A hattyú út közben bemutatkozott.

-         Engem Hildának hívnak. Hattyú Hildának.

-         Engem meg Kiselefántnak. De hová megyünk?

-         Ide!

-         Jé!

A hattyú a nádasba vitte Elefánit.

-         Ez a fészkem. Ide rajtad kívül még senkit nem engedtem be, és nem is fogok.

-         Köszönöm, hogy elhoztál. De mi ez a csipogás?- kérdezte Elefáni.

-         A fiókáim. Gyertek csak ide!

Anyjuk szavára rögtön odaúsztak a kis hattyúk. Elefáni nem győzte őket csodálni. Estig játszott velük. Este aztán hazavitte őt Hattyú Hilda.

Az után Hilda mindig elvitte a fiókáit a nagy kövekhez, hogy Elefáni őket is meg tudja etetni. Az óta is jó barátok.

A Kiselefánt horgászik

Egyszer a Kiselefánt kiment egy tóhoz. Látta, hogy néhány bácsi nem fürdik a vízben, csak ül a vízparton. Megkérdezte az anyukáját:

-         Miért ülnek itt ezek a bácsik ahelyett, hogy fürdenének?

-         Ők horgásznak.

-         Mi az a horgászás?

-         Bedobnak egy botot egy horoggal a végén, meg csalit tesznek a horogra, és az csalja oda a halakat .- válaszolja Elefáni anyukája.

-         És utána? –kíváncsiskodott Elefáni. – Utána mit csinálnak?

-         Utána- mondja elefántmama- a hal ráakad a horogra, és a bácsi kihúzza a vízből. Kis vödörbe teszi őket, a nagyobb halakat és a finomabbakat megsüti, a kicsiket meg visszadobja.

-         De jó! – mondja Elefáni. Melyik fán van olyan bot? Hol lehet olyan horgászbotot találni?

-         Jaj te kis butus! Sehol se találsz olyat, azt venni kell.

-         Vegyél nekem!- kérte a Kiselefánt.

-         Nem úgy van az! Azt csak akkor kaphatsz, ha megtanulod használni.

-         Megtanulom. De hol lehet azt megtanulni?

-         Kérdezzük meg a Pista bácsit, hogy nem- e tanítja meg neked. Ő az apukád barátja. Itt ül a tónál ő is. Itt horgászik valahol. Keressük meg.

Pista bácsi valóban ott ült a parton. Elefáni megkérdezte tőle:

-         Pista bácsi! Nem tanítana meg horgászni? Legyen szíves!

Pista bácsi azt válaszolta:

-         Megtanítalak. De tudsz- e már hálóval halat fogni?

-         Nem. - válaszolta a Kiselefánt.

-         Hát tudod- e már a halak fajtáit?

-         Nem.

-         Láttál már legalább halakról szóló könyvet?

-         Nem.

-         Egyáltalán tudod mi az a hal?

-         Tudom.

-         Na legalább ezt tudod, ha mást nem is. Jól van. Akkor ülj le ide mellém, és nézd, hogy hogyan csinálom.

Eközben a Kiselefánt anyukája végig ott állt.

-         Én most elmegyek fürdeni. - mondta elefántmama.

-         Menjél csak anyu. Én addig figyelem Pista bácsit.

Elefántanyuka elment fürdeni a tóban. Pista bácsi pedig csak ült ott, és ült.

-         Mi  lesz már Pista bácsi? Mikor húzza ki a halat? – kérdezte Elefáni.

-         Még nem.

Eltelt egy óra, kettő óra.

-         Mi az már Pista bácsi?

-         Mi lenne Elefáni?

-         Hát nem akarja kihúzni a halat?

-         Hogyne akarnám? Persze, hogy akarom.

-         Hát akkor meg miért nem húzza ki?

-         Mert nincs a botom végén hal.

-         Hát azt honnan lehet tudni, ha van hal?

-         Onnan, hogy akkor az úszó lemerül.

-         Mi az az úszó?

-         Az ott, ami a víz tetején úszik. De ne hangoskodj! Így elzavarod a halakat.

-         Bocsánat. Nem tudtam. Nem baj, ha inkább elmegyek én is úszni az anyukámmal?

-         Nem baj, menj csak. Szia.

-         Csókolom!

A Kiselefánt elment fürdeni az anyukájával. Sokáig lubickoltak. Este aztán hazaindultak az autójukkal. Hazafelé menet megálltak egy boltnál. Bementek, és az anyuka keresett egy horgászbotot.

-         Anya! Inkább mégse vegyünk horgászbotot!- mondta a Kiselefánt.

-         Miért?- kérdezte az anyukája.

-         Mert a horgászás nagyon bonyolult, és unalmas is.

Így történt hát, hogy Elefáni megértette, mi is az a horgászás.