Hallottatok- e
már a varázszóról? Elefáni még sohasem. Hát történt egy nap, amikor elefáni
éppen a családjával jól megszokottan ebédelt, hogy nem volt eléggé sós az étele, és a só éppen az
asztal mknős ásik felén volt.
-
Add ide a sót anya! – mondta.
-
De Elefáni! Így nem lehet! És a varázsszó?
-
Milyen varázsszó?
-
Hát nem tudod, kisfiam?
-
Nem. - válaszolt őszintén az elefántgyerek.
-
Hát mit szoktak mondani amikor szeretnének valamit?
-
Nem tudom, de Tekős Alfréd biztosan tudja. ő sok mindent tud. Meg is
kérdezem. – ugrott fel az asztaltól a Kiselefánt.
-
Nem mehetsz sehova. –ültette le rögtön az anyukája. Ez is pont olyan
illetlenség, mint amikor követeled mondjuk a sót. Nem szabad felállni az
étkezőasztaltól evés közben. – oktatta ki, de ha akarod, ebéd után áthívom Alfrédot,
és elmagyarázzuk mit illik és mit nem.
-
Köszi anyu, de nem kell. Majd én megtanulom magamtól is.
Ez után szépen
megették az ebédjüket. Mikor végeztek Elefáni átkéredzkedett Teknősékhez. Ott
megkérdezte kis barátját:
-
Mi az a varázsszó?
Na ezt már
Alfréd se tudta megmondani! Hiába volt olyan okos, erre nem tudta a választ.
-
Menjünk át Mókus Mátéhoz. –javasolta Alfréd. Ő szokta tudni az illemet.
Neki már kiskorában megtanították.
Ezért át is
mentek, de Mókus épp nem volt otthon. De kár! Hát most mitévők legyenek? Leültek
Mókusék háza előtt a nagy tölgyfa tövében, és gondolkodtak. Épp arra jött
Szamár Szabolcs.
-
Min gondolkodtok? – érdeklődött.
-
Á! Szamár vagy te ehhez, te ezt nem tudhatod. – válaszolták .
-
Na de azért csak mondjátok el, hátha.
-
Na jó. Te hallottál már a varázsszóról?
-
Hát hogyne hallottam volna! Azt minden jól nevelt szamárnak tudni kell. –
mondta Szamár Szabolcs. Ha kérünk valamit akkor szokták mondani: kérem szépen.
-
Tényleg!- csapott a homlokára Alfréd. Ezt nekem is megtanították, de már
régen.
Elefáni
fölugrott örömében, és hazáig szaladt. Végre! Végre tudja! berontott a házba,
és rámosolygott anyukájára.
-
Anya kérem szépen a sót!
Az anyukája
megölelte. De ügyes vagy Elefáni! Milyen szépen megtanultad!
És ez után ez
lett a Kiselefánt kedvenc szava.
-
Kérem szépen a vajat!
-
Kérem szépen a poharamat!
-
Kérek szépen egy kakaót!
Annyira
megtetszett neki, hogy ezután mindig használta, és soha de soha nem is
felejtette el többet.
